A folyadék- és légszállításra használt hálózatok igényeinek kielégítésére tervezett epoxy és polikarbamid termékek számos rendkívüli képességgel és temérdek előnnyel rendelkeznek.
A műgyanták napjainkra szerves részét képzik a minket körülvevő világnak.
Felsorolhatatlan a termékek és iparágak sora, melyben alkalmazzák ezt a műanyagipari gyártás újkorában felfedezett típust, melynek összefoglaló neve a műgyanta, avagy „resin”.
A bontást nem igénylő csővezeték-bélelési eljárások folyamán elsősorban EPOXY és POLIUREA típusú polimer termékekkel végezzük a telepítést.
Az epoxi története
A polimerek képzését előidéző reakciókat valójában az 1800-as évek közepén fedezték fel, de a további kutatás még évtizedeket vett igénybe, amíg eljutottunk a jelenleg ismert anyagok megfelelő hasznosításához és újrafeldolgozásához!
Az epoxidok és aminok kondenzációs eljárással végzett vegyítése az 1930-as évekre vezethető vissza.
Egy Paul Schlack nevű német férfi 1934-ben szabadalmaztatta -elsőként- az epoxigyantát.
Pontosan nem lehet meghatározni, de a késői 1930-as években kezdtek megjelenni a biszfenol-A alapú epoxigyantákhoz köthető új felfedezések.
A valós feltaláló, az első ember akinek sikerült azonban a mai napig nem tisztázott pontosan, mert vegyes információk állnak csak rendelkezésre.
Több állítás közül az egyik Pierre Castan svájci vegyésztől származik, aki Paul Schlack német kémikus mellett az epoxigyanták egyik legelső úttörője lett.
Castan a kezdetben szintetikus gyantákat gyártott fogpótlásokhoz.
Az itt szerzett tapasztalatai alapján folytatta további fejlesztéseit a később a világ legnagyobb epoxi gyártójaként megismert, svácji Ciba vállaltnál.
A gyanta mellett az epiklórhidrin és difenolok kombinációjának is felfedezője lett, melyeket elsősorban lakkozási és ragasztóanyagként népszerűsítettek.
1946-ban egy Sylvan Greenlee nevű vegyész a Devoe & Raynolds Company nevében szabadalmaztatott egy új típusú gyantát, amelyet biszfenol-A-ból és epiklórhidrinből származtattak.
Céljuk az volt, hogy egy rendkívül rugalmas de mégis ellenálló bevonat képzésére alkalmas anyagot alkossanak.
A törekvés érdekében igyekeztek olyan bevonatrendszert létrehozni, mely az egyik legköltséghatékonyabb, és leghosszabb ideig tartó megoldást kínálhatja az aknáktól a tankhajó méretű tartályok burkolatáig, mindennek a karbantartásához és helyreállításához!
A kiterjedt kutatások, megújuló fejlesztések és végtelen teszteléseknek eredményeként, ez az anyag a gyakorlati bázisa a manapság kapható, vegyes felhasználásra alkalmas epoxi gyantáknak.
A polikarbamid (polyurea) története
A polikarbamid megalkotása a polimerekkel végzett kutatások egyik mérföldköveként írható le, amelynek alapja a poliuretánok korábbi kémiai fejlesztése során szerzett tapasztalat volt.
Ez a későbbi, polikarbamid néven ismert technológia, gyakorlatilag egy többkomponensű elasztomer rendszer, amelyet jellemzően bevonatképzésnél-, (fröccs)öntési műveleteknél és különböző tömítőanyagokhoz használnak.
Az 1950-es és 1960-as években a polimerkutatás területén jelentős kutatások folytak az uretán fejlesztése érdekében.
Aa 1970-es évek elején pedig a poliuretán elasztomer bevonatként való alkalmazása már jelentősen meghatározta az építőipar által választható anyagok és eljárások típusait.
A polikarbamidra vonatkozó utalások ebben az időszakban jelennek meg a szakirodalomban,
de rendkívül gyors kötődési ideje a gyakorlati alkalmazás szempontjából még problémásnak bizonyult.
Az 1980-as évek elején a reakciós fröccsöntési technológia (RIM) fejlődése lehetővé tette a polikarbamid felhasználását az autóalkatrészek gyártásában.
Elsőként a Pontiac Fiero első és hátsó lökhárítóit, sárvédőit, ajtóit és negyedelemeit, valamint a Pontiac Camaro és a Trans Am lökhárító-alkatrészeit készítették öntött polikarbamidból.
A műgyanták gyakorlati alkalmazása
Napjainkra, a képzőművészek elkezdték keverni az epoxigyantát pigmenttel, és festőközegként használják, amelyet rétegesen alkalmazva üregkitöltésre alkalmaznak vagy előre megtervezett alakokra formálnak.
Ékszerészek és egyéb, vegyes technikával foglalkozó művészek használják a műgyanta keverékeket, többek között:
- természetes anyagok bezárására és megőrzésére,
- dekupázs ragasztásra,
- bútorok, munkalapok és az asztalra felületek egyedivé, tartóssá és időtállóvá tételére.
Az epoxy, a poliurea és a poliuretán egyaránt kétkomponensű rendszerek, az alapvető különbség azonban a képlet gyanta oldalán van.
A bonyolult kémiai magyarázatokat elkerülve a lényeges különbséget legkönnyebb úgy lehet megérteni, hogy a polikarbamid képes akár hihetetlenül gyorsan (általában ±10 másodperc) megszilárdulni.
- A műgyanták a korrozív anyagok széles skálájával szemben rendkívül ellenállóak, a kikeményedett anyag kiváló tapadási és kopási tulajdonságokkal rendelkezik.
- A polikarbamid különlegessége, hogy akár szórással felhordott bevonatnak is használható, könnyen felvihető, és az alkalmazástól függően szinte azonnal felhasználható bevonat a végeredmény.
- A műgyanta alapú bevonatkészítő rendszerek kiváló minőségű, költséghatékony alternatívát kínálnak a hagyományos, bontás és feltárás segítségével végezhető csőcserékkel szemben.
Ezen bevonatok egyedülállóan egyesítik az olyan tulajdonságokat, mint a gyors kikeményedés akár alacsony hőmérsékleten is, valamint a nedvességgel és gyökérbehatolással szembeni érzéketlenség.
Strukturálisan teljesen szilárd anyagok, így megfelelnek a szigorú VOC előírásoknak, és kivételes fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint:
- Könnyű alkalmazhatóság,
- Gyors telepítés,
- Környezetbarát anyagfelhasználás,
- Rendkívüli keménység,
- Rugalmasság,
- Magas szakítószilárdság,
- Kopás, vegyszer- és vízállóság,
A manapság a piacon elérhető termékek túlnyomó részét ISO 9001-2015 tanúsítvánnyal rendelkező létesítményben gyártják, így minőségük állandó.
Minden egyes termék úgy van kialakítva, hogy maximalizálja teljesítményét az ivóvíz, szennyvíz, csapadékvíz vagy ipari felhasználás területén.
MIÉRT NE BONTSON?!
- Mert sok esetben ez haszontalan és idejétmúlt, fennakadásokat okoz a vezetékhálózat használatával kapcsolatban, és kellemetlenségekkel jár a környezetre nézve!
- Lakóingatlanok és ipari felhasználású épületek esetében a közmű-hálózatokkal járó munkavégzés minden esetben tetemes anyagi befektetést és jelentős időráfordítást igényel.
Kerülje el ezeket az állapotokat és gondolkozzon olyan eljárás alkalmazásán mellyel pénzt és energiát takaríthat meg! - Nincs szükség a falak, burkolatok szétverésére, a födém vagy épület alapzatok feltárására, termelés vagy funkció korlátozására és heteken vagy hónapokon keresztül tartó kaotikus állapotok elszenvedésére, melynek során mind a komfort, mind a termelőképesség kiemelten érintett!
- A Paner Cégcsoport által alkalmazott eljárások egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen méretben igényelnek bontási, feltárási és helyreállítási műveleteket, és ezek is csak rendkívül rövid időszakra szükségesek!
- A csővezetékhálózat kialakított hozzáférési pontjait és a vizesblokkok bekötéseit használva -bizonyos esetekben a WC-t felszedve- vagyunk képesek a régi, elhasználódott csapadék- és szennyvíz elvezetésre szolgáló csővezetékek belsejébe található hibák kijavítására, vagy akár a teljes vezetékrendszer újra bélelésére!
- Kifinomult, és precíz eljárások alkalmazásával, olyan megoldásokat tudunk biztosítani a minket megkereső ügyfelek számára, melyekre több évtizedes szavatosságot áll módunkban szavatolni az alkalmazott technológiához mérten, és garantáltan kiemelkedő hatásfokkal működő vezetékrendszereket készítünk el környezettudatos módon!
- Mert nincs zaj, kosz, hulladék!
- Mert nem kell fúrni és faragni!
- Mert nem is nagyon fog találkozni kollégáinkkal, hiszen Mi a munkafolyamataink alatt jobbára távvezérlést használva, rendkívül gyors időtartam alatt végezzük el megbízásaink teljesítését!
Annak érdekében, hogy a folyadék- és légszállításra használt csővezeték-hálózatok tekintetében elkerülhetőek legyenek a feltárással és bontással járó költséges és időigényes műveletek, a Paner Cégcsoport teljes körű megoldást szállít magán- és társasházak, ipari- és közösségi ingatlanok és épületgazdálkodási szervezetek részére.
